Repedéééés!


Hopp, egy apróság, de fontos lehet!

Ezen a képen látni lehet egy repedést:



A paszták általános jellemzésénél kifelejtettem, hogy vannak összefüggő felületet eredményező, és vannak repedezett hatást produkáló struktúrpaszták is.

A Pentart struktúrpasztája NEM REPEDEZIK MEG!
Direkt nem.
Még hő hatására sem.
Ez biztos - naná, hogy rögtön kipróbáltam!

Vannak olyan anyagok, amelyek vastagon felhordva a felületre, hő hatására megrepedeznek. A Pentart struktúrpasztáját hőlégfúvóval melengettem kicsit, de annak esze ágában sem volt megrepedezni, sőt, szépen kisimult a felületen a nagy gonddal megformázott mintázatom.
Ebből az a tanúság, hogy nem 500 fokon kell szárítani a felületet, mert az kifekszik.
Elég, ha hajszárító melegségével közelítesz hozzá!

De mi a megoldás, ha mégis repedezett felületet szeretnél?!
Szólj az Olivérnek, a vegyészünknek, hogy készítsen - ugyanis van neki, én már kipróbáltam, nagyon izgalmas anyag! :)

A fenti repedés oka amúgy az, hogy a vászon a műhelyrehabilitáció áldozata lett (nagytakarítás közben véletlenül a hátoldala beleakadt egy csavarhúzóba).

Ismét struktúrpaszta...

... de mostmár egy konkrét példa:




Felhasznált anyagok és eszközök:
-Pentart struktúrpaszta (fehér színű)
-rizspapír
-ragasztólakk
-feszített vászon
-akrilfesték
-formázó eszköz, ecset, törlőrongy

A készítés menete:
a rizspapírból kivágtam a mintákat, és azokat elrendeztem a feszített vásznon. Körberajzoltam a helyüket, majd a felületre struktúrpasztát lapátoltam. Arról a helyről, ahova a képeket szántam, egy spatulával (telefonkártyával) eltoltam a pasztát, ezzel egyben a keretet is kijelöltem.
Kicsit megszárítottam a paszta felületét, és a képek helyét lekentem ragasztólakkal.
A vászon strukturáját is szerettem volna viszontlátni, ezért a rizspapírt vízbe mártottam, papírtörlővel leitattam a felületértől a nedvességet, majd felraktam, és fentről is lekentem ragasztóval. A nedvesen felragasztott rizspapír száradáskor tökéletesen kirajzolja az alap mintázatát, ebben az esetben a vászon recéit.
Volt, ahol nem volt elég hangsúlyos a tologatott "pasztakeret", ezért utólag kipótoltam.

Ekkor így nézett ki:



valami hiányzott...
Egyrészt nagyon élénk volt a rizspapír színe, másrészt nem volt eléggé kiemelve a strukturált felület.
Elővettem a világosbarna akrilfestéket, vizes ecset hegyét belemártottam, és jó tocsogósan átmázoltam a fehér felületet. Egy törlőronggyal az egész felszínt alaposan átdörgöltem.
A fesék megült a mélyedésekben, és rögtön kiemelte a felület egyenetlenségét.









Aztán elővettem a fehér akrilomat, belemártottam az ujjamat, és a festékes ujjammal összemaszatoltam az összes képet. A fehér festék a sötét mintán a vászonalap mintázatát rajzolta ki, és tompította a mintám steril hatását is.










Az efféle maszatolás kellemes foglalatosság, egy így maszatolt képet befejezni sosem lehet, csak abbahagyni.


Most ezzel az állapottal találkozol az üzletben.
Ha közelről megnézed a képet, akkor két hatalmas hibát is találsz rajta - erről majd később! Ez a hiba a rizspapír egyik előnyös tulajdonsága miatt keletkezett...





...szóval, ennek a képnek a készítése röviden:
a kivágott képek helyét kihagyva struktúrpasztát teszel a felületre, azt kicsit "megformázod", felragasztod a mintát, majd akrillal összemaszatolod az egészet.


Valóban ennyire egyszerű - próbáld ki! :)



Stuktúrpaszta

A struktúrpaszta egy olyan sűrű massza, aminek segítségével térből kiemelkedő felületet alakíthatunk ki.
A hobbicélra gyártott struktúrpaszták többnyire vízoldhatatlanná száradnak, ez fontos, hiszen sokszor színezzük felületét utólag, de akkor is fontos, ha a struktúrpasztát alapnak használjuk, pl. decoupage technikánál.

A struktúrpaszta fő jellemzője még a szemcseméret: a nagyon kicsi szemcseméretű pasztával teljesen sík felületet produkálhatsz, és a tárgyon lévő esetleges hibákat is korrigálhatod (pl.: gravírozás nyomai), a közepes finomságú a legtöbbet használt paszta a strukturált felület kialakításához, a nagyszemcsés pasztákat pedig akár hó imitálására is használhatod (pl.: hópaszta).

A paszta színezése:
Szélesebb körben használható fel a fehér paszta, de ha színes felületet szeretnél, akkor válaszd a "gyárilag" színezettet - ha festéket, vagy pigmentet keversz a fehér pasztához, akkor annak kötőereje csökken, és ez nem várt eredményt hozhat. Ráadásul a sűrű paszta elszínezése nem egyszerű dolog, nagyon sok színezőt kell hozzárakni ahhoz, hogy ne csak egy pasztell színű masszád, hanem élénk pasztád legyen.
Utólag is színezheted a megszáradt felületet, de számolj azzal, hogy egy egyenetlen felület lefestése nem egyszerű. Inkább csak foltozd a felületet, ez legalább a mintázatot is kihangsúlyozza.

A struktúrpaszta végső lakkozást nem igényel. Ha fényes felületet szeretnél, akkor vedd figyelembe, hogy egyenetlen felületen sosem lesz a fényes lakkozás olyan hatásos, mint teljesen sík munkadarab esetében (fénytörés!). Szerintem az egyenetlen felülethez különben is jobban illik a matt hatás...

A paszta felhordása, a mintázat kialakítása:
A Pentart struktúrpaszta száradási ideje lehetővé teszi, hogy megformázd a felületen, még mielőtt az megkötne. Ha szalvéta alá teszed, akkor a szalvéta felragasztása után a minta felülete rücskös lesz - érdekes hatást érhetsz így el!
Ebben az esetben egy adagot kanalazz spatulával a felületre, és azt terítsd szét vékonyan spatulával, műanyag vagy szilikon simítóhengerrel, festőkéssel de használhatsz félbehajtott kartonlapot, műanyag vonalzót, vagy akár lejárt telefonkártyát is (nekem ez a kedvencem). Ecsetet is használhatsz az oszlatásra, de az az ecset később festésre többet nem használható, mert szétnyomja a szemcse a szálait.
Ha megszáradt, folytathatod a munkát úgy, ahogy azt más alap esetében tennéd. Ha egyenetlen felületre szalvétát ragasztasz, akkor azt csak fentről ragasztózd be, és ne ecsetvonásokkal, hanem csak nyomkodással vidd fel a ragasztót, különben elszakad a szalvéta, vagy nem simul fel szépen a felületre. Ha papírt, vagy rizspapírt ragasztasz a pasztázott felüeletre, akkor a motívum alá is tegyél ragasztót, a papírt és a rizspapírt mártsd vízbe, majd papírtörlővel itasd le a felesleges vizet a felszínükről. A vízbemártás kellően fellágyítja a papírt ahhoz, hogy az fel tudja venni a felület struktúráját.

Ha nem minta alá szánod a pasztát, hanem utólagos díszítésnek, akkor jelöld ki a felületen a motívum helyét, rakd körbe struktúrpasztával, alakítsd ki a kívánt mintát a felületén, majd annak száradása után ragaszd fel a motívumodat. Felragasztás után bőségesen kend le ragasztólakkal, hogy a pasztából kialakított "kereted" utólagos módosításakor a véletlenül a mintára jutó pasztát le tudd törölni.

A felületre vitt masszába gumiecsettel mintákat karcolhatsz, formázhat ez kőrakást, mozaikot, de téglafalat is. Spatulával cuppanás-szerű mintát is kialakíthatsz, így készíthetsz freskószerű felületet.

Használhatod stencilezésre is a struktúrpasztát. A stencilt a felületre illeszted, majd bőségesen feltöltöd a stencil kivágott részét. Óvatosan leemeled a stencilt, és utólag elegyengeted a térből kiemelkedő motívumod széleit.

Egy már felragasztott szalvéta ornamentikáját is kiemelheted pasztával, vékony pálcikával kevés pasztát rakosgatsz a szalvéta mintáját követve.

A Pentart struktúrpaszta jó kötőerővel rendelkezik, az eloszlatott felületbe nyomkodhatsz kagylót, csigát, mozaikot, kavicsot..., mindent, ami a kezed ügyébe kerül.


Hú, a struktúrpasztáról nehezebb írni, mint azt használni!

Pedig csak erről van szó:
A pasztát vidd fel a felületre, és mintázd meg azt kedved szerint!

Próbáld ki - valóban ennyire egyszrű! :)

Viháncoló orchidea

Az orchideám, köszöni, jól van - talán az egyetlen élőlény a környezetemben, ami örömmel veszi ezt a rekkenő hőséget és a magas páratartalmat...

Az imént alapoztam egy fatárgyat, az első ecsetvonás pillanatában meg is száradt a festék. Ilyen nagy melegben, ha nagyobb felület festésébe kezdesz, akkor jobb, ha egy festékkeverő tálkába kiveszel kevés festéket, és azt pár csepp vízzel elkevered. Alapszabály, hogy a flakonba nem töltünk vizet - de ezt már említettem régebben.
A ragasztólakkok is irreálisan gyorsan száradnak, ilyenkor segítség lehet a vízbe mártott ecset, kicsit lassítja a ragasztó kötését. Ragasztót csak módjával vizezz!
A nagy meleg mellett a magas páratartalom is meglepetést okozhat, másképp működnek pl. a repesztők, de a repesztőbe kent oldószeres antikolók száradási ideje is lényegesen kitolódhat, ha ajándéktárgyat készítesz, akkor ezt vedd figyelembe!


Amúgy van egy rakat új rizspapírunk, nézz be hozzánk az üzletbe, ez, és hasonló papírok várnak:

Struktúrpaszta

Olivértől, a vegyészünktől kaptam egy vödörnyi fehér struktúrpasztát - nagy részét azonnal felpakoltam egy vászonra...


Gyerekmunka

Sokunkra szakad rá hirtelen a vakáció - egyszercsak arra döbbenünk, dolgoznunk kellene, de a gyerekek nyúznak, csak nyúúúznak... Használjuk ki fölös energiájukat!
Nekik remek időtöltés lehet az, ami nekünk nyűg talán: alapozhatnak tárgyakat a következő munkánkhoz, de gyöngyöt is fűzhetnek, igen sokáig leköti őket ez a tevékenység, én pedig megúszom a hosszadalmas előkészületet. Hihetetlen mennyiségű gyöngyöt tudnak szétválogatni, de pl. a lyukasztóval is nagy mennyiségű "konfettit" gyárthatnak nekünk előre, csak győzzük őket papírral ellátni!
Nálam ők festik az ágakat korallszínre (erről majd később), de a csiszolást is nagyon élvezik...
A Penta termékei káros anyagot nem tartalmaznak, és ha rájukszárad a festék, a kerti pancsolóban úgyis leázik róluk minden szutyok....

Ovális háncsdobozok



Van néhány szett a Pentacolorban, amit különösen nagyon szeretek, egymásba rakott dobozok ezek, ha kinyitod, van benne egy kisebb, aztán abban is van egy..., tisztára, mint a матрёшка.
Ideális decoupage technikához! Ha nagy a kiválasztott minta, akkor a nagyobb fedelűt díszítem fel - ha egy kicsike minta tetszett meg, akkor a legkisebbet veszem ki a szettből. A forma sem gátol a díszítésben, van ovális, kerek, négyzetes, szív alakú szett is, van papírból, és háncsból(vékony falemez) készült is.

Ezek a dobozkák az ovális szett három legkisebb eleméből készültek, elkészítésükben nincsen semmi turpisság: alapozás után a körbetépett motívumot a decoupage ragasztólakkal lekent felületre simítottam, majd fentről is átkentem a ragasztóval. Pentart kétlépcsős repesztővel megrepesztettem a felületüket - tuképp ennyi az egész.
A kék doboz nem lett repesztve, ott az egész dobozt a motívum színével harmonizáló kék akrilfestékkel árnyaltam tengeri szivacs segítségével.



Hopp, egy fontos dolog: a háncsdoboz fedelének peremén van egy illesztés. Jó, ha az az illesztés nem pont a nézőpont felé esik, ha háncsdobozhoz kezdesz, ezt vedd figyelembe - nekem mindig csak a rizspapír felragasztása után jutott az eszembe! Hatos szettből egyetlen doboznál sikerült jól felragasztani a mintát, azért ez igen rossz arány....

Szavanna - rizspapíron




Mikor a rizspapírról írtam, említettem, hogy nagy egybefüggő papírt is könnyedén fel lehet ragasztani egyben ráncosodás nélkül, ellenben a szalvétával. Ez a kép úgy készült, hogy egy falapot lekentem Pentart decoupage ragasztólakkal, majd rásimítottam a hatalmas 70x25 cm-s rizspapír-posztert. Kinyomkodtam a levegőt gondosan alóla, és fentről is lekentem ragasztólakkal.
Ha azt szeretnéd, hogy a fa -vagy egyéb felület- struktúrája pontosan kirajzolódjon, akkor felragasztás előtt a rizspapírt mártsd vízbe, és papírtörlővel itasd le eztán a vizet a mintáról.

A fának azon részeit, amit nem takart a papír, piros, narancs és bordó színű Pentart akrillal maszatoltam össze: egy tengeri szivacsot vízbe mártottam, és egy kicsi festéket tettem a szivacsra. A tengeri szivacs nem hagy éles foltokat, ideális az efféle maszatolásokhoz.








Egy falap, egy szál rizspapír, ragasztó, és kevés festék - néhány jól megválasztott anyag csupán, és máris hatásosabban dolgozhatsz!

Kiborult kavicsok



Nemrég, amikor azon gondolkoztam, hogyan lehetne szemléltetni a kavicsragasztó erős kötését, rájöttem, hogy szabadon álló összeragasztott kavicsok bizonyára meggyőzőek lehetnek.
De a kavicsok legkevésbé szoktak "csak úgy lenni"..., viszont folyton kiborulnak.
Hát, ha borul, akkor borluljon!




Felhasznált anyagok:
-üvegedény
-Pentart ragasztólakk dekorkavicshoz
-nagyszemcsés színes dekorkavics (ehhez a nálunk most kapható dekorkavicsok közül a legnagyobb méretűt választottam)




Ez a kavicsragacs nem szárad gyorsan, hogy legyen időnk a felületen szépen elrendezni a köveket - az éppen kiboruló kavicsok megkötéséhez is idő kell, ezért egy kicsit csaltam.

Először a váza aljába ragasztottam be a kavicsokat. Nem szabad beönteni a ragasztót, mert az üveg nem nedvszívó, ha a ragasztót vastagon hordjuk fel, akkor a felülete megköt, mielőtt a ragasztó nedvessége elpárologna. Ezt sajnos tapasztaltam is, kicsit vastag lett a váza alján a ragasztó, és nagyon nehezen tisztul ki.
Mikor a váza belsejébe ragasztott kavicsok megkötöttek, az oldalára döntöttem a vázát, és a belső oldalra is kavicsokat ragasztottam. Ennek a teljes száradását is megvártam, mielőtt folytattam a munkát.

Ismét a talpára állítottam a vázámat.
Most jön a szabadon ömlő kavicsok elkészítése: a vázám mellé tettem egy másik ugyanakkora vázát: a másik váza szolgált a potyogó kavicsok száradásáig támasztéknak. Az üres váza tetejére egy műanyag genotermet tettem. Nemrég említettem, hogy a kavicsragasztó nem köt műanyaghoz, és ezt a tulajdonságát ki is lehet használni.
A genoterm tetején rendezgetni kezdtem a kavicsokat, az egymással érintkező felületüket beragasztóztam, és kialakítottam a "kavicsfolyamot". Néhol lefolyt a ragasztó a fóliára, de ez nem baj, száradás után lehúzható a kavicsokról a genoterm.



A fenti képről lemaradt a genoterm - képzeld hozzá! :)

Óvatosságból két napig meg sem moccantottam a vázáimat, hogy biztosan megkössön a ragasztó mindenütt. Ha nincsen sok helyed, akkor célszerű a vázákat eleve egy erős tálcára helyezni ragasztás előtt, akkor el tudod rakni tálcával együtt olyan helyre, ahol nem nyúl hozzá senki, és nincs útban. Ha nincsen kettő egyforma edényed, akkor bármi mással, pl könyvekkel is megoldhatod az alátámasztást, a genotermnek köszönhetően nem lesz ragasztós semmi.

Néha bekukkantottam a genoterm alá, mikor már majdnem víztiszta volt a ragasztó, óvatosan kihúztam a fóliát a kavicsok alól, és az üvegvázát az oldalára döntve, egy polc széléről lelógatva a "kavicsfolyamot" hagytam teljesen kiszáradni.

Bár ennek az éppen kiömlő kavicshalomnak sok értelme nincsen, mégis meghökkentő dísze lehet üzletednek! Azzal viszont számolj, hogy bár jól láthatóan stabilan kötnek egymáshoz kicsi felületen érintkezve is a kavicsok, de a szállítása igencsak macerás egy ilyen dísznek. Mikor én hordoztam, akkor mindig hozzáragasztottam a támasztékul szolgált másik vázámhoz egy maszkolószalaggal a kavicsos vázát, hogy az autó rázkódása nehogy leüsse a szabadon lévő kavicsokat.

Az éppen kiömlő kavicsfolyam elkészítésének a leírása kábé annyi időt vett igénybe, mint annak az elkészítése a száradási idők nélkül.

Egyszerűen erről van szó:
-az üvegváza aljára felragasztjuk a kavicsokat
-az oldalára is felragasztjuk a kavicsokat
-majd egy támasztékra tett genotermen összeragasztjuk a kiömlést formázó kavicsokat.

Valójában ez is ennyire egyszerű! :)

Próbáld ki, a hatás nem marad el!

Kagylós-kavicsos doboz



A lenti háncsdoboz is jól mutatja, hogy nem csak a felület teljes beborítására használhatod a dekorkavicsot és annak felragasztásához készült ragasztót, hanem képeidnek egyedi keretet is készíthetsz így!

Apró kövekkel kövekből készült az én dobozomnak a kerete is:



Felhasznált anyagok:
-fadoboz
-Pentart decoupage ragasztólakk
-szalvéta
-Pentart ragasztólakk dekorkavicshoz
-kvarchomok (a szalvéta alá)
-zúzott kavicsok
-csigák, kagylók

A dobozomat nem festettem, hanem bekentem a kavicsragasztóval a felületét, és kvarchomokot szórtam a ragasztóba. Minden oldalára homok került.
A tetejére felragasztottam, majd lelakkoztam a szalvétát decoupage ragasztólakkal - az alatta lévő homok egyenetlen alapot adott a szalvétámnak.
Száradás után a kép keretének szánt területet beragasztóztam a kavicsragasztóval, és a motívumon látható partot is. Zúzott kavicsot potyogtattam a felületre, ragasztós ecsettel a helyükre tologattam a kavicsokat, majd ráraktam néhány tengeri kagylót is a keret aljára. Nem kell ám nagyon odafigyelni a kavicsok illesztgetésére, ha ragasztóhoz ér a kavics, odaragad rendesen a felülethez.

A végén az egészet lelakkoztam.

Dekorkavics


A Pentart dekorkavicshoz készült ragasztólakkjával egy időben került a polcra a színes dekorkavics is: három szemcsenagyságban, 200grammos kiszerelésben méretenként több, mint tíz színben kapható a Pentacolor áruházában.

Ez az ovális háncsdoboz ezzel a kaviccsal van díszítve:



Készítése: a decoupage technikával díszített tető szélére ragasztót kentem, és rászórtam a kavicsot. Egy ecsetet is használtam itt, azt ragasztóba mártottam, és azzal terelgettem a kavicsokat a helyükre.
Végül lelakkoztam a kavicsok felületét is.

Pentart ragasztólakk dekorkavicshoz


Ez a ragasztólakk az Office Expo-n mutatkozott be nagy sikerrel.
Ragasztó, és lakk is egyben, azaz a felületre ezzel tudunk ragasztani kavicsot, majd a végső lakkozást is ezzel a ragasztólakkal tudjuk elvégezni.
Használhatjuk dekorhomok, dekorkavics, nagyobb kő, üvegdarabok, zúzott terrakotta, de kagylók, csigák felragasztásához is. Átlátszóra száradó, vízbázisú ragasztó, tehát a díszítéskor használt eszközeinket azok beszáradása előtt vízzel moshatjuk ki.

Tökéletesen ragaszt fára, és ami a legjobb, hogy üvegre és mázas kerámiára is - utóbbi alapok elég macerásak ragasztás szempontjából, az ezzel a ragasztóval felrakott dekorációt viszont nem tudjuk matricaként egyben lehúzni, mint más ragasztó használata esetén!

Műanyaghoz nem köt - ezt az előnyt majd jól ki is tudjuk használni...

Ha üvegre, mázas, vagy mázatlan kerámiára használjuk, akkor ha a ragasztó száradása után sütőben átmelengetjük kicsit a tárgyunkat, az mosogathatóvá válik!
Hideg sütőbe tesszük a tárgyat, majd bekapcsoljuk a sütőt, és ~140 fokon pár percig "sütjük" a művünket. Fát nem szabad sütőben melegíteni (szétcsattan!), de ez nem is szükséges, ez a ragasztó hőkezelés nélkül is stabilan köt - nomeg egy fatárgyat elég ritkán szoktunk mosogatni...

Sokszor merül fel, miért nem elég ehelyett a ragasztó helyett az általános ragasztó?!
Nos, az általános hobbiragasztók nedvesség hatására elenged(het)nek, ráadásul nehezen kötnek üveges, mázas alaphoz, nem lesz teljesen stabil a díszítésünk!
A kavicsok, kövek anyaguk miatt nem ragaszthatóak fel könnyen a felületre, de a Pentart kavicshoz készült ragasztójával tökéletesen rögzíthetőek a kis kövek, és nem szükséges a teljes felfekvés sem: két kavicsot akár az élüknél is összeragaszthatunk.

A ragasztólakk használata: egy már alapozott, vagy készre festett tárgy felületét bőségesen bekenjük a ragasztóval ott, ahova kavicsokat, köveket szeretnénk illeszteni. Ha aprószemcsés dekorhomokot, vagy pici kavicsokat szeretnénk díszítésre használni, elegendő azt a ragasztóval lekent felületre szórni és elegyengetni, hogy mindenhova egyenletesen jusson belőle. A nagyobb kavicsokat is a ragasztós felületre illesszük fel, de akár ecsettel magát a kavicsokat is beragasztózhatjuk felrakás előtt.
Felragasztás, és a ragasztó száradása után a felesleges kavicsot, homokot rázzuk le a felületről, és a ragasztót lakként használva kenjük át a felületet. Ez a végső lakkozás el is hagyható, viszont szép, egységes, fényes ragyogást eredményez!

A dekoráció felragasztása után száradásig ne mozgassük a tárgyat! Mikor a ragasztó már nem fehér, hanem mindenhol víztisztára száradt (néhány óra), folytathatjuk a munkát a másik oldal díszítésével, de ekkor még nem szabad használatba venni a tárgyunkat!
Ha minden oldal beragasztózott felülete átlátszó lett, és a lakkozás is megszáradt (ez gyorsabb, hiszen nem takarja kavics a felületet) várjunk még legalább egy napot a használatba vételig!
Ha sütőben szeretnénk hőkezelni a tárgyat, akkor jó, ha két napot hagyjuk száradni azt sütés előtt: van, hogy nem vesszük észre, hogy a kavicsok alatt nem száradt meg rendesen a ragasztó, így a sütés nem hoz megfelelő eredményt!


Ezen a képen jól látszik a nagy kavicsokon, hogy milyen szép bevonatot kapunk a ragasztólakkal való lakkozásnak köszönhetően.
És még egy fontos apróság is látszik: a kaviccsal, homokkal beszórt felület alól néha kibukkan az alap színe, ezért jó, ha olyan alapszínre dolgozunk, ami nem üt el a dekorkavics színétől!



A ragasztólakk használata egyszerűbben megfogalmazva:
-felületet beragasztózni
-rászórni a kavicsot
-száradás után lelakkozni,
-szükség esetén sütőben ~140 fokon átmelegíteni pár percig

Ennyire egyszerű! :)


Related Posts with Thumbnails
 
google0b5ce77239ac38b5.html