Frankfurt - Élmény? Beszámoló.


Van, hogy az ember hosszú heteken át dolgozik valamin, majd amikor elér a finishez és hátradőlve azon gondolkodik, mit hogyan fog legközelebb tenni, nem érez sikerélményt, csak tompa ürességet.
Én is így voltam a Frankfurti kiállítás után, de most egy hét alvás után talán sikerül rendszerezni az élményeket.



A kiállításról:

Hivatalos információk itt találhatóak:
http://paperworld.messefrankfurt.com/frankfurt/de/home.html

Amiről nem olvashatsz a fenti linken, az az, hogy milyen a valóságban 242 kiállító termékeit befogadni és a részletekben nem elveszve felfigyelni a lényegre - de arról sem, hogy milyen érzés standot építeni egy olyan csarnokban, ahol a teherfelvonó is akkora, mint egy átlagos panellakás itthon...



Az előzmények

A Pentacolor termékei az elmúlt hónapokban új megjelenést kaptak és a különböző termékcsoportok választéka is bővült.
Egyértelmű volt, hogy a kiállításon a fő vegyszeres vonal mellett a forgalmazott termékek kihangsúlyozása is fontos lehet.
Természetesen ebben a kreatív blogban ez is csak a megjelenítés-látvány szempontjából érdekes.



Afrikás polisztirol-hópihe csillámporral

Mondja meg nekem valaki, hogy mi a közös nevezője a polisztirol hópihének, a csillámpornak, az afrikás rizspapírnak és a metálpasztának?! A 150 négyzetméteres stand bérlése rossz válasz!

Bizonyára saját boltodban is sokszor okoz fejtörést az élesen elkülönülő stílusok bemutatása. Nem csak a szétválasztás a nehéz, hanem az egész összhangban tartása is.

Első gondolatom a shabby-chic volt, kis teret a világos színek tágítanak. Elvetettem ezt a gondolatot, ez a stílus színben nagyon kötött, nem fogadja be a színes papírokat.
Legyen high-tech állványrendszer, modern, fiatalos!
Oké, de akkor mi lesz az antikolási technikákkal?! Több barátnőm frászt kapott, mikor lelkesen vázolni kezdtem az állványrendszeres elképzelésemet.

Végül egy semleges bútorzat lett a befutó, olyan kiegészítőkkel, amiket a Pentában kapható vegyszerekkel díszítettem. Ezt nagyon ajánlom: ha nincs elég helyed, akkor a termékeidet mutasd be a boltod berendezésén is!





Amikor még rózsaszínben láttam a világot

A sokféle különböző bútor és kiegészítő egycsapásra összhangot mutat, ha mindet egy színre fested le és azonos színnel antikolod mind.
Nem lehet elrontani!
Nekem adott volt a barna "szekrénykeret", egy sárga komód, egy politúrozott rézbetétes virágállvány, sok, arannyal antikolt nádbetétes kovácsoltvas szék, egy cseresznyeszín asztal és két bézs ülőpárnás bárszék.
A szekrényen kívül mindent át kellett festeni. Tisztítás után minden kapott egy bézs alapozószínt, ami a pentás fények mellett határozottan rózsaszínnek mutatta magát. Akik ebben a fázisban látták a berendezést, aggódva kérdezték, hogy mi ez?! Nem győztem magyarázkodni, hogy a végén ez a szín nem lesz látható.
A komód fiókjait Pentart kétfázisú repesztővel repesztettem úgy, hogy a fiókok különböző repedésmintát mutassanak. Ezekről a repesztésekről majd később, ha lesz közeli fotóm.

A festésnél-antikolásnál nagy segítségemre volt Bálint. Bálint szereti a színeket, szívesen foglalkozik efféle dolgokkal. Megbeszéltük, mit-hogyan kell, és Ő lelkesen bevállalta a munkát.
A fióklapoknak csak a belső részéről tötöltük le a repedésekbe kent színezőt, a szélek felé egyre sötétebben hagytuk a felületét.




Csak a fiókok előlapját repesztettük, a komód éleit és oldalát szárazecsetes technikával antikoltam.
Ez is egy nagyon egyszerű, ám látványos hatást elérő díszítési mód: fogj egy vastagabb ecsetet, mártsd sötétebb festékbe, egy napilapon húzd át sokszor a festékes ecseted, majd a világos színre alapozott felületre húzz a majdnem száraz ecsettel párhuzamos vonásokat.
Úgy dolgozz, hogy a tárgy széleire széleire mindig több festék jusson, így egészen élethű kopott-koszolt hatást érhetsz el.

A komód teteje flóderezést kapott, ezzel a technikával lehet a legjobban faerezet-utánzást készíteni. Leírás majd akkor, ha lesz képem is róla.

Recycling

A pult már nagyobb kihívás volt. Tudtam, hogy meg kell állnia a saját lábán, a falra nem rögzíthetem, mert ránkdől a ToDo, így a hagyományos egylábas bárpultok nem jöhettek szóba. Azt is tudtam, hogy nem lehet nagyon dromedár sem, mert akkor sok helyet foglal, és nem lehet éles sarkú sem, mert az beleáll az érdeklődők oldalába.
Kapóra jött egy régi szerzeményem, amiről eredeti állapotáról csak ez a raktáramban készült fotó maradt fenn:



Vágattattam egy lekerekített asztallapot Gézával (bérelhető építőtárs), kellett két farúd, egy stafnifa a jobbszélére és máris készen volt a pult, amibe még pakolni is lehetett.
Az antikolás menete ugyanaz volt, mint a komódnak: tisztítás után alapozásnak az egységes rózsaszín, majd második rétegnek az egységes sötétbarna festék, szárazecseteléssel felhordva.



Tehát készen volt és már hasonló színű volt a komód és a pult. Ekkora felületeknél elkerülhetetlen, hogy a második réteg "egységbarna" tökéletesen megegyezzen minden ponton. De nem véletlen, hogy minden alapozás is egységes volt: elővettem egy csiszolószivacsot, és az egész bútort átcsiszoltam vele, különösen az éleknél, egészen az alapszínig. Különösen figyeltem azokra az élekre, amikről egy valós használat során lekopna a festék: ott jobban csiszoltam. Ez a visszacsiszolás nem csak egységesíti a bútorokat, de a fazonját is kiemeli.

Ahogy a bútorokat, úgy antikoltam Bálinttal az összecsukható kovácsoltvas székeket is. Egységes alapozás, egységes második, barna szín...

Egyedül a szekrényt nem festettem át. Annak csak az éleire tettem az egységbarnából, így már az is illeszkedett a többi berendezéshez.



A berendezés (nagyjából) elkészült.



A Pantone skálából kikerestük a bútorokhoz legközelebb álló színeket, a grafikusunk Nagy Zoli pedig elkészítette a feliratokat és a belső cégtáblát. Aki ismeri Zoli munkáit, tudja, hogy az antikolt semleges barna hatás nem az Ő világa....
De itt is lett közös nevező, egy Renkalik mintát rajzolt át háttérnek és jól olvasható, ám nem karakteres betűket alkalmazott.





A feliratok kereteit szintén összemaszatoltuk az egységbarnával, a belső cégtábla felső ívére pedig banánrost papírfecniket (Renkalik) ragasztottam.

Hogy hogyan lehet éjjel égig érő létrát szerezni, és kitől lehet hajnali kettőkor kávét kapni, az már egy más történet, mint ahogy az is, hogy mi érdekeset láttunk a kiállításon...

folyt.köv.:
Léhner Csilla


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts with Thumbnails
 
google0b5ce77239ac38b5.html