Le a cipővel!


Cseppcsányi nem lettem. Bádogos már inkább.

Szeretem, ahogy ez a rettenethideg anyag a végén mégis bájos tárggyá lesz.

Persze könnyű mindez, hiszen a más anyagból nem helyettesíthető fazont a bádog megadja.

Kiöntők, kancsók, tálcák, virágtartók....

Pl. ez a virágtartó is nekem kedves fazon, oké, messze van a bájostól.



Bádog esetén jó, ha díszítés előtt lepucoljuk, majd kap két réteg festéket alapozónak.
Itt is ez történt, majd papírt ragasztottam a felületre, kicsit öszemaszatoltam a papírt és a környezetét festékkel és repesztettem.

Alsó rétegnek Pentart kétfázisú I. fázisa ment, majd másodjára a II. fázist kentem fel vékonyan, majd az ujjammal átsimogattam a felületet.
Ez az átsimogatás eredményezte, hogy nem az ecsetvonások irányában, hanem összevissza repedt meg a felső lakkréteg.

Mivel ez a lakkréteg vízálló, megtehettem, hogy fehércementtel "fugázzam" ki a repedéseket. Régóta mániám a fehér repedés. Hogy nincs semmi értelme? Hmmm....

Végül a bádogedényem peremét alaposan visszacsiszoltam fémig ott, ahol eleve megkopna egy efféle régies virágtartó zománca.
Jók ezek a bádogok, kedvelem őket...

Léhner Cs.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts with Thumbnails
 
google0b5ce77239ac38b5.html