A "hobbiaranyozás"

Ma az aranyozást összefoglaló szóként is használjuk: ezalatt a gyüjtőnév alatt tárgyak különböző színű fémmel való díszítését is értjük.


Aranyozunk akkor is, ha nem valódi aranylapot, hanem úgynevezett aranyimitációt használunk díszítésre - igen valószínű, hogy ezzel lesz dolgunk a hobbitechnikák közt...

De aranyozás technikájába tartozik majd az is, ha rézszínű, foltos, vagy éppen ezüstszínű lapokat használunk, hiszen a megmunkálás lényege nem változik.




Ma már lényegesen olcsóbb aranylap áll a rendelkezésünkre, ez az aranyimitáció. Éppoly vékony, mint a valódi arany, ez is fémekből készül, tehát valós fémhatású lesz az ezzel díszített tárgyunk!

Mint minden fémes hatás, ez is igényli a gondos alapelőkészítést és alapozást, hiszen a fényessége kiemeli, felerősíti a legapróbb felületi hibákat is!

Füstfólia lapok - aranyimitáció

Több méretben, több színben és több vastagságban kerül forgalomba.

A Pentacolorban 14x14cm-es lapok kaphatóak ezüst, kétféle arany, réz, és kétféle foltos mintázattal.



A hagyományos aranyozást ezekkel a lapokkal tudjuk a legjobban elkészíteni, felületük sima és homogén.

A füstfólia kissé áttetsző, tehát itt is meghatározhatja az aranyozásunk fényét az, hogy milyen színt használtunk az alapozáskor.



Felragasztásához Pentart füstfólia ragasztót használhatunk.

Sérülékeny a füstfólia bevonat, ezért célszerű lelakkozni munkánkat.


Füstfólia pehely





A füstfólia törmeléke a füstfólia pehely.
Nemcsak darabossága, hanem a darabok gyűrtsége is különös hatást eredményez.
1g-os kiszerelésben kapható kétféle arany, ezüst és réz színben, emellett hatféle kevert színben.

Ízelítő:



A füstfólia pehely felragasztása tuképp megegyezik a füstfólia felragasztásával, ám itt nem kell a lap gondos kisimításával foglalkoznunk, hiszen az eredmény eleve fémesen márványos lesz.





Mint minden technikát, ezt is érdemes a legegyszerűbb alkalmazással kezdeni.

A fenti tányérok pont ilyenek: egyszerűek, ám látványosak - mégis sokat segítenek az aranyozás anyagainak megismerésében.
Aztán majd lesz arany antikolása, repesztése felületen, repesztése ékszereken, koptatása, fényesítése, technikák keverése..., satöbbi.
Szerintem roppant izgalmas dolgok ezek :)

De előbb a fenti tányérok készítésével kezdjük.

Léhner Csilla

Az aranyozás művészete

Mielőtt nekiállunk mi is aranyozni, talán érdemes az aranyozás valódi művészetéről többet tudni. A többezer éves technika tapasztalatai jól jönnek majd ma is, amikor a hobbiaranyozásba vágunk bele!

Legkorábbi példákat az arany felhasználásáról az ókori sírokból előkerült tárgyakon, láthatunk, pl. Tutankhamon szarkofágján



Bőségesek arannyal való díszítésben a koronázási és kegyeleti tárgyak, de a bizánci és korakeresztény korban már az ikonfestészet is mutat szép példákat.


Az aranyozás művészete


Az aranyozás a táblafestészet legrégebbi technikáinak egyike.
Nemcsak a tárgy értékét növelte az aranyréteg - az arany a művészetben nem szín volt, hanem isteni jelképként szimbólikus jelentéssel bírt.

Az egyházművészet mellett az aranyozás nagy jelentősségget kapott a pompa művészetében a barokk idején, később a szecesszió korában került ismét előtérbe.



Tárgyak részben vagy egészben való aranyozása mellett kódexek, pergamenek, textíliák díszítésére is használták, az építészetben pedig az arany használata nem csak kiegészítő díszítésül szolgált, hanem része volt a felületképzésnek is.

Eredendően hajszálvékonyra kalapált valódi aranyat használtak aranyozáskor.
Az arany nyújtása is nagy szakértelmet igényelt, de az aranyozás alapozását is sok éven át tanulták a mesteremberek - így vált önálló művészetté.

A kinyújtott aranylapot két külön módszerrel rögzítették a felületre: az egyik a matt, a másik a fényes aranyréteget eredményezte.

Fényes aranyozás:

Az alap gondos előkészítése után poliment réteg(ek)et kapott a felület.
Ez a poliment szolgálta az aranyfüst rögzítését, és egyben a fényesítést is lehetővé tette.
Az erre került aranylapokat rögzítés után nagyon sima és kemény anyaggal (állatfogak, később achátkő) dörzsölni kezdték, a poliment "simítható" anyaga biztosította a fényezhetőséget is, hiszen nem csak az aranylapot, hanem az alatta lévő felületet is simították a fogakkal való átdörzsöléskor.

Az aranyfüst nagyon vékony, ragyogó fénye az alap színétől függött, ezért a poliment színe is meghatározó volt. Melegen ragyogó aranyfényt adott a vörös alap, de használtak sárga polimentet, hideg ragyogáshoz pedig szürkét, később zöldes és kékes alapot is.

Matt aranyozás:

Tartózkodó, ám elegáns aranyfénye lett a mattaranyozott felületnek, különös hatásokat a két technika ötvözésével értek el.
Matt aranyozást két módon is végeztek: egyrészt az előző technika befejezésekor nem polírozták az aranylapot, hanem egy védőréteggel vonták be a füstöt, sokszor matt anyaggal.

Másik módszer az olajaranyozás, amikor a szintén gondosan előkészített, nem nedvszívó felületre került egy Mixtion nevű folyadék, ami felhordás után meghatározott ideig megőrizte ragasztóképességét - tökéletesen rögzítve így a rákerülő aranyfüstöt.

Én nem tanultam évekig eme szép mesterséget, és bár beleástam magam a fellelhető irodalomba, közel sem biztos, hogy a valódi aranyozás művészetét kellően zanzásítottam fentebb!

Ha valakit érdekel bővebben és hitelesebben az aranyozás művészete, olvassa el Korhecz Papp Zsuzsanna tanulmányát az aranyfüstről!

Igazán érdemes!

Léhner Csilla

Repesztett tányér

Olyan példát hoztam a Pentart finomvonalas repesztőlakk bemutatására, ahol nem a motívum felragasztására és nem a kiegészítő technikákra helyeztem a hangsúlyt.


Szerintem ez a tányér tényleg a lehető legegyszerűbb



decoupage, szalvétatechika, szalvéta, repesztés



Hozzávalók:

-30 cm-s üvegtányér
-Pentart finomvonalas repesztőlakk szett
-folyékony patina (oldószeres bitumen)
-oldószeres lakk
-1db szalvéta
-decoupage ragasztólakk

A tányér hátoldaláról levakartam a vonalkódos matricát, majd nagyon alaposan letisztítottam a tányér hátoldalát. Ha van otthon, jól jön az alkohol a tisztításhoz.

Tányér díszítésénél a hátoldalon dolgozunk, ezért fordított a sorrend a munka meneténél is. Így a repesztéssel kezdtem.

Felkentem egyenletes és sima rétegben a repesztőlakk első fázisát.

Mikor az megszáradt, felkentem a repesztőlakk második fázisát is egy ecsettel, nem túl vastagon.

Ahhoz, hogy a második réteg ne fusson össze a felületen, és a lehető legszebb kagylós rajzolatot adja ki, az ujjammal jó alaposan átdörzsöltem a felületen a második réteget. Addig simogattam, míg éreztem, hogy kezd ragadóssá válni a felület.
A második réteg száradás előtt szépen eloszlik, nem kell aggódni, hogy rücskösre szárad!

Félretettem a tányéromat száradni.

A repedések száradás közben alakulnak ki, ez nem siettetett száradásnál jó ideig eltarthat. Kell kis idő ahhoz is, hogy a már megszáradt lakk repedezni kezdjen.

Mikor repedni kezd a lakk, akkor a repedéseket még csak surlófényben lehet látni, tartsd a tányért fény felé!

Elsőre a nagy repedések alakulnak ki, majd jönnek sorra a nagy repedéseket összekötő kisebbek. Szép kagylós-íves repedésekAhol vastagabb a repesztő második fázisa, ott később kezd repedni a felület. Minden bizonnyal a tányérok középső részén mindig vastagabb lesz a repesztő, hiszen ott egy mélyebb terület van.

Amikor az egész felületen összefüggő repedések alakultak ki, folyékony oldószeres(!) patinát kentem a felületre. Ezzel az egészet beborítottam, a bitumen belefolyt a repedésekbe is, így téve azokat láthatóvá.

Hagytam a bitument egy kicsit szikkadni, majd a repedés felületét egy száraz feszes ronggyal átdörgöltem, így a bitumen csak a repedések réseiben maradt benne.
A bitumen egy szürkésbarnás folyadék. Ha nem töröljük vissza teljesen, kellemes antikolt barna fátyolt képez a repesztő felületén, érdemes ezt is kihasználni!

A repesztés és annak kiemelése kész is!

A finomvonalas repesztő második rétege nem szárad vízállóvá, ha vízzel, vagy vizes anyaggal találkozik, visszaoldódik.
Ezért igen gondosan lekentem az egész felületét oldószeres(!) lakkal.

A lakk száradása után felragasztottam a szalvétának a legfelső mintás rétegét.
Lekentem természetesen a szalvéta egész felületét ragasztólakkal.

A tányérom ebben a fázisában még áttetsző volt, ezért befejezésül a tányért lekentem fehér akrilfestékkel. Ez szépen kihangsúlyozta a szalvéta mintáját.


decoupage, szalvétatechnika, szalvéta, repesztőlakk

Tömören a fenti munkamenet:
-első fázist felkenni,
-második fázist felkenni,
-oldószeres patinával repesztést kiemelni,
-oldószeres lakkal repesztést lekenni
-szalvétát felragasztani
-akrilfestéket felkenni

Próbáld ki! :)

L. Csilla

Tovább....

Ismét visszatekintés..., most a repesztőkről.
Vegyük sorra, mifélék vannak.

Ódon tárgyak pergő festékének repedése

Elsőre itt az egylépcsős repesztő, amit neveznek egyfázisúnak, köztes repesztőnek, de akrilfesték repesztőnek is.
Lényege, hogy a rákent akrilfestéket repeszti meg, a repedésekben a repesztő alatti felület színe jelenik meg.




Ha bővebben érdekel, katt ide egy régi bejegyzéshez: egyfázisú repesztés leírása


Régi tárgyaink felpattogott lakkrétegének repedése

...aztán itt a másik repesztőfajta, amikor nem akrilfestéket, hanem egy átlátszó lakkréteget repesztünk meg, a kialakult repesztéseket pedig kiemeljük.
Ez kétlépcsős, kétfázisú, vagy felülrepesztő néven szerepel a köztudatban.



Ennek a repesztőnek a rajzolata és a repedés vastagsága függ a felvitt rétegek vastagságától, nagy előny, hogy a repedések vastagságát és a kialakult szigetek nagyságát is magunk határozhatjuk meg, így ez a repesztő tökéletes hajszálvékony, de rianásszerű repedések készítéséhez is. Vízállóra száradó második réteget eredményez.
Bővebb leírásért katt a kétfázisú repesztés leírásához !


Aztán itt egy harmadik repesztés, ami szintén a kétfázisúak családjába tartozó repesztő

Kerámia és más mázas felületek repedése

Ínyenceknek ajánlott az új Pentart finomvonalas repesztőlakk!
Hogy milyen is a repedése, legjobban azzal szemléltethetem, ha megemlítem a jó öreg Sentát, vagy a máig kapható egyéb vízoldékony második réteget adó repesztőlakkokat (van pár).
Nevével ellentétben a lényege nem a hajszálvékony repesztésekben rejlik, hiszen azt a klasszikus pentás repesztővel is el tudjuk érni, hanem a rajzolatában!



Nézd csak meg - íves rajzolat, viszonylag nagy szigetek, mintha a nagyi porcelántányérját néznénk! Közelről megnézve egy régi mázas falicsempe is ezt a rajzolatot mutatja :)



...az ilyen kagylós repedésnek sajnos ára van, a második réteg nem szárad vízállóvá, a repesztések kiemeléséhez nem használhatunk vizes rendszereket, és a második réteget gondosan le kell zárnunk nem vizes befejezőlakkal.
De megéri - mindhárom fenti repesztővel tudunk hajszálvékony repesztéseket elérni, de üvegen talán mégis ez a legelegánsabb a rajolata miatt!

Hogy hogyan tudjuk a hajszárítóval szabályozni a repedés nagyságát, hogyan és mivel kell kiemelni, majd lezárni a repesztéseket, leírom a folytatásban a fenti óra készítésének bemutatásakor!




A repesztés nem mai hóbort, és nem csak a decoupage technika tartozéka.

Keramikus és fazekas művészeink is használtak(nak) olyan mázakat, amik az égetés során megrepednek. Régen a kiégetés után háriszos-porcelános kagylósra repedt mázú tárgyakat vízben oldott grafitba mártották, a szürke lé beszívódott a terrakottába az összetöredezett mázon keresztül, így szépen kiemelte a repedéseket. Repedezett hatást értek el hirtelen lehűtött mázzal is.
A hetvenes években nagy divat volt az efféle tárgyak készítése a szövetkezetekben.

Sokkal autentikusabb gyönyörű, kevésbé tervezett repedéseket láthatunk régi raku kerámiákon. Ott a sík kagylós repedések mellett megjelenik a már-már térhatású repedt felület is. Érdemes rákeresni a raku szóra a google-ban! Gyönyörűek, nem?

Szintén a repedezett felület szerelmese volt Gorka Géza, akinek a nevéhez fűződik a kraklé zománctechnika kidolgozása.
A kiváló formái mellett ez is a jellegzetességévé vált a tárgyainak, ezt is ő készítette:






...tehát repeszteni jó: gyorsan és egyszerűen díszíthetjük tárgyunkat.

Használjuk ki a repesztők sokféleségét - szerintem érdemes!



Léhner Csilla

A lassító

A lent leírt árnyalási technikáknál már említettem, hogy az akrilfesték gyors száradását lassítóval befolyásolhatjuk.

Most egy konkrét példa a lassító alkalmazására:

Csíkosan repesztett tányér

Hozzávalók:
--Pentart kétfázisú repesztőlakk
--Pentack maszkoló ragasztószalag
--Pentart akrilfesték
--Pentart lassító
--rizspapír







Egy szögletes tányér alsó harmadára elkészítettem a repesztést.
Ilyenen hatásos, de egyszerű repesztett részeket maszkoló ragasztószalaggal tudunk készíteni.
Maszkoló, vagy festőszalag a neve annak a krepp ragasztószalagnak, amivel a festők leragasztják a villanykapcsolókat, vagy az ajtófélfát azon a helyen, ahol nem szeretnék festékkel összekenni. Ez a ragasztószalag jól tapad, ám a munka befejezésekor könnyen lehúzható.

A tányér aljára felragasztottam párhuzamosan két csík maszkolószalagot, köztük akkora rést hagytam, amekkora repesztést szántam a tányérra. Vigyázz, a tányér ugyan szögletes, de kicsit igazgatni kell a ragszalagot ahhoz, hogy ne tartson nagyon össze a repesztett csíkunk a tányér domborodó két szélén.

A ragszalagok felragasztása után hagyományosan, az eddig ismert módon repesztettem a tányér szabadon maradt részét, előbb felvittem az első fázist, majd annak száradása után a második fázis repesztőlakkot. Az ujjammal szétpaszáltam, így a repesztés nem az ecsetvonások mentén alakult ki, hanem egyenetlenül.

A második fázis száradása után a repedéseket emeltem ki, és itt jön a lassító!
Egy festékkeverő edénybe lila akrilfestéket tettem, és rácsepegtettem pár csepp lassítót - az így kapott elegy alkalmas lesz vízállóra száradó repesztőlakk repedéseinek kiemelésére, hiszen nem köt oda a felülethet, van időnk azt a száradás előtt visszatörölni a felszínről!

Ezt csak olyan repesztőlakkal tudjuk megtenni, aminek a második fázisa vízállóra szárad.
És bár nem olyan nagy szám, de gondolj bele, hányszor szeretted volna már az aktuálisan kikevert festéked színével kiemelni a repedéseket?! Ugye, hogy nem is olyan rossz?!

Tehát lett egy lila repesztett csíkom, amikor minden részlete megszáradt, lehúztam a maszkolószalagot.




Következő lépés a kivágott motívum felragasztása volt.
Lekentem ragasztóval a felületet, majd arra került a benedvesített kisimított minta, arra pedig szintén ragasztólakk réteg - ez fontos, mert a papír áttetsző, emiatt a hátoldalát festeni kell (itt) fehér színnel.

Lefestettem a minta hátoldalát, majd ismét egy keverőtálba nyomtam fehér és a repesztésnél használt lila akrilfestéket. Mindkettőhöz cseppentettem a lassítóból, majd összekevertem őket a keverőtálon.

A festékek összetétele színenként más, így több-kevesebb lassítóval tudjuk ugyanazon száradást elérni. Ha úgy érzed, keveréked túl gyorsan szárad, akkor cseppents még pár cseppet a festékre, és tégy egy próbát!
Lassítót mindig egy keverőtálon adagold (vagy pl. műanyag tányéron), sose töltsd bele azt a festékes flakonodba!

Egy régi, nem túl puha , ámde nagyon kopott rövidsörtéjű ecsetet hol a lila, hol a fehér festékbe mártogatva részletenként hordtam a felületre a színeket, hogy mikor a fehér és mikor a lila volt többségben az ecseten, azt a minta határozta meg.


Ha valahova túl erősen ment véletlen az egyik szín, nem bántam, hiszen a lassítás miatt volt időm visszaszedni a felesleget, de ugyanígy a felületen is össze tudtam mosni a színeket.

Haladtam szépen sorban márványosra kenegetve a színeket, az egyik virágfej köré tettem pici zöldet is.

Átkentem foltosan a repesztett csíkomat is, és a tányér sarkába ismét kicsi több lila festéket hordtam.

A tányér szélét-élét sem hagytam ki, inkább legyen rajta több festék, mint a végén pár lyuk. Száradás után az élekről a felesleges festéket csiszolópapírral koptattam le.

Végül a védelem érdekében kétszer lelakkoztam a tányéromat.




Itt szintén nem az adott tányér duplikálására buzdítalak, hanem a lassított akrilfesték használatára! Nemcsak a tányér háttérszínét festheted így kedvedre, de a repesztés színét is magad határozhatod meg!
És hidd el, ez sokszor jól jön!

Jó munkát!

Léhner Csilla



ui: most a repesztés, aztán az aranyozás majd az antikolás leírás következik

Összefoglaló

Az új termékek bemutatása közel sem ért véget, ám mostantól olyan újdonságok bemutatását kezdem meg, amiknek alkalmazásához kicsit jobban bele kell ásnunk magunkat a technikák egyes részleteibe.
Egy kis összefoglaló következik.

A decoupage alapértelmezésben papírból kivágott motívummal való tárgydíszítést jelent. Mostanra ez a sokszázéves díszítési mód igen szerteágazott, ma már a különböző alapanyagok felhasználása mellett a felragasztás utáni díszítés módja is igen sokfélévé vált.

Egy tárgy díszítése akkor válik festményszerűvé, ha a felhasznált motívum belesimul a tárgy struktúrájába és felületébe, nem jó, ha "leugrós" a minta (kivéve, ha direkt ez a célunk).

A minta felületbe való beleolvasztása az alap előkészítésével:

Szalvéta használata esetén ezt nagyon könnyen megoldhatjuk, hiszen a szalvéta anyaga nagyon vékony, így felületi kiemelkedése elhanyagolható - ráadásul a szalvéta annyira áttetsző felragasztás után, hogy elegendő szinte csak az alapot megfelelően kedvünkre színezni.

szalvéta, szalvétatechnika


A rizspapír is légiesen áttetsző lesz, ha azt felragasztás előtt vízzel benedvesítjük, és kissé hígított decoupage ragasztólakkal kenjük fentről gondosan, jól átáztatva így a papírt. Tévhit, hogy parkettalakk alkalmazása a megoldás, a rizspapír nem az alkalmazott ragasztótól, hanem a ragasztó víztartalmától lesz áttetsző, ezért is felesleges nem közvetlen érintésre (fogdosásra) tesztelt építőipari anyaggal díszíteni használati, vagy dísztárgyunkat.

Tehát egyszerűbb esetekben a rizspapírnál is elegendő az alap festése-dísztése.
Ezen a dobozon egy repesztett felületre került a rizspapír (helyesen felragasztva) és vált ezáltal a minta is repesztett hatásúvá:

rizspapír, decoupage papír



Decoupage papír esetén, legyen az soft(vékonyabb), vagy normál papír, bizony nem számolhatunk azzal, hogy az alap megfelelő előkészítése átüt majd a papíron.
És pont a decoupage papír említése vezet minket a következő problémához:

Hogyan lehet még a háttérbe olvasztani a motívumunkat az alapszín gondos előkészítésén kívül?


Két fontos feladatunk van, egyrészt meg kell próbálnunk észrevétlenné tennünk a mintánk szélét(ha van) a felületen, másrészt a motívum színvilágát egységesítenünk kell a tárgyunk színével.



Trükközés a papírszélekkel

Legegyszerűbb megoldásként sokan a mintát tépjük körbevágás helyett szalvéta és rizspapír esetén. Szalvétánál sztem jobb is így, de a rizspapír már kifoghat rajtunk, hiába a tépés, ha a rostok bizony láttatják, hol a motívum széle a sima felületen. Én jóideje az egész díszítendő felületet elsőre leragasztom egy réteg rízspapírral, innentől bárhova is kerül a rizspapírból tépett motívum, ott már szintén rizspapíros alap várja, így nem különül el a minta rostossága, hiszen az egész alap rostos.
Nagyobb tárgyak, vagy üvegtárgyak díszítésénél körbevágom a mintát, így a motívum kontúrja "átviszi" a szemet a sima felületre.


Decoupage papír esetén mindenképpen indokolt az olló használata és bizony a dec.papírok remek motívumválasztéka kárpótol is minket a pluszmunkáért.
Ha határozatlan kontúrú mintával díszítek, akkor amennyire csak lehet, ráhagyással vágom ki a papírt, felragasztás után így van annyi hely a minta körül, hogy csiszolópapírral le tudjam koptatni a papírvastagságot a minta sérülése nélkül.

Felragasztáskor ragasztózom az alapot, nedvesítem a papírt, MAJD AZTÁN ragasztózom azt is, ez nem csak a papír felpuhulása miatt szükséges, hanem azért is kell, mert a ragasztós felülettel érintkező száraz papír piszok gyorsan kiszippantja a ragasztó nedvességtartalmát, és odaköt a papír a felülethez, mielőtt azalól a levegőbugyborékokat kipréseltük volna. Elengedhetetlen a papír nedvesítése és ragasztózása azért is, mert csak a nedves papír képes száradás közben felvenni a felület struktúráját (már, ha van).
A körbevágott motívum széle többszöri lakkozással simítható bele a felületbe.

Hogyan lehet a háttérhez igazítani a motívumunk színét?


Többféle árnyalási módszer létezik, idővel mindenki kialakítja a maga stílusát a maga szóhasználatával együtt :) lesz így maszatolás, töcskölés, tupfolás, stupfolás, satöbbi, egyes ágait fellelhetjük wet'n wet, pittorico, aquarell név alatt is, készülhet krétával, akrilfestékkel, vizes vagy oldószeres patinával, de még a gyerektől lenyúlt színescerkával is.

Kezdjük az egeres tálcával.

Itt a papír rizspapír volt, a minta fehér háttéren volt.
Fehérre festett tálcára került a körbetépett motívum, majd világoskék és fehér akrilfestékkel alakítottam ki a minta környezetét. Egy keverőtálba (megfelel a műanyag tányér is) tettem a két színből egy keveset, majd egy szivacsot nyomtam a festékekbe felváltva, azzal maszatoltam körbe a mintákat úgy, hogy a motívumokra is rámentem.

Az egész tálcát így színeztem kékesre, majd a végén egy ecsetet mártottam a fehér festékbe, az ecsetet többször végighúztam egy Blikken, így tuképp alig maradt rajta festék, ezzel az aligfestékes ecsettel húztam meg a tálca széleit.

Ezt hívjuk szárazecsetelésnek - annyira kevés festéket hagyunk az ecseten, hogy az szinte száraz.


szalvéta, szalvétatechnika



Itt könnyű dolgom volt, hiszen ennél a mintánál nem kellett precízen dolgozni, bőven volt hely a motívumok közt - a foltosra maszatolt háttér készítése nem igényel nagy odafigyelést sem.


Az akrilfesték a népszerűségét a festészetben való megjelenésekor annak (is) köszönhette, hogy az olajfestékhez képest gyorsan szárad.


Ez az előny nálunk hátránnyá válhat, ha az egeres tálcához képest sűrűbb és aprólékosabb motívumot kell a háttérbe igazítanunk, vagy kialakítani egy minta környezetét. Ebben az esetben érdemes lassítót használni...


...pl. ennél a doboztetőnél is:

a szalvéta felragasztása után a szalvétával harmonizáló színekből készítettem az árnyalást a minta köré úgy, hogy az akrilfesték száradását lelassítottam akrilfesték lassítóval.

Így nemcsak a maszatolásra és az árnyalatok összemosására volt hosszabb ideig lehetőségem, de könnyebben tudtam az esetleges túl erősre sikerült árnyalást is visszatörölni, mielőtt az akrilfestékem visszaszedhetetlenül a felületre kötött volna.

rizspapír, decoupage papír



...aztán itt vannak az üvegek.
Nem elég, hogy mindent fordított sorrendben kell csinálni, de sokszor úgy kell a minta körül árnyalnunk, hogy színoldalon nézzük, amit a hátoldalon "vakon" maszatolunk.
Bizony, ilyen esetben is jól jön, ha nem szárad azonnal az akrilfesték!

A lenti tányér részletes készítése később - most csak nagy vonalakban:

-"csíkot repesztünk" az üvegre,

-a kivágott mintát felragaszjuk az üvegre, fenrtől is gondosan ragasztólakkozva, majd

-a minta hátoldalát lefestjük fehérre,

-akrilfesték lassítót keverünk az árnyaláshoz kiválasztott festékekbe (itt lila, fehér, pici zöld)

-majd felváltva mártogatjuk az akrilfestékbe az ecsetünket, és a felületen összemossuk a színeket. Ha a festék így is gyorsan szárad, még egy kicsi lassítót keverünk hozzá.


rizspapír, decoupage papír




A mozaikos doboznál fentről árnyaltam a szalvétát, a szögletes tányérnál körbevágott minta kapott új hátteret. Mindkét esetben a ragasztólakk rétege védte meg a papírt attól, hogy a festék foltosan beszívódjon vagy átüssön a mintán.


Most pedig következzen egy módszer, amivel a fehér színű papírt színezhetjük el FELRAGASZTÁS ELŐTT!


Ezt a papírt használtam - fehér a háttere, a motívum kivágáshoz macerásan aprólékos:

rizspapír, decoupage papír

Ha körbe is tépem, esélyem sincs az üvegre való ragasztás után színezni...

Ezért

1., fogtam egy genotermet, olyat, amit üvegmatricához is használhatunk

2., lefektettettem rá egy nagyobb fehér rizspapírt

3., ráragasztottam decoupage ragasztólakkal a körbetépett mintámat,

4., majd az egészet gondosan fentről átkentem decoupage ragasztólakkal, hogy ne szívja be a rost az akrilfestéket.

5., megvártam, míg megszárad a ragasztólakk, és

6., lassítóval kevert akrilfestékkel körbeszíneztem a mintát. Mindenhol.

Ezt az eredményt kaptam:

rizspapír, decoupage papír


Könnyedén árnyalhattam, hiszen a papíron lévő ragasztólakk ugyanúgy védte a papírt, mintha az már egy tárgyra lenne ragasztva.


Az egészen apró részleteket is ki tudtam dolgozni így.


rizspapír, decoupage papír



Amit így kaptam nem más, mint egy réteg ragasztólakkal és egy réteg "akrilfátyollal" megnövelt vastagságú rizspapír - ami tökéletesen alkalmas a további munkához!

Megvártam, míg az akrilfesték is megszárad (lassító használatakor ez hosszabb idő!), majd a kapott, kedvemre színezett papírt felragasztottam a tányér hátoldalára.

Úgy használtam az elszínezett papírt, mintha az sima decoupage papír lett volna: mivel ragasztólakk csak a színezett oldalára került, a hátoldalt ért nedvesség felpuhította annyira a papírt ragasztás közben, hogy az szépen kisimult a tányéron.

rizspapír, decoupage papír


Ez amúgy lila, csak közben lement a nap

...reggelig folytathatnám az árnyalás-maszatolás módszereit, sorolhatnám a folthagyó eszközök nevét is, de most egyelőre ennyi. Csak bíztatni tudlak, hogy bátran nyúlj a festékekhez, hiszen nem csak a tárgyad lesz egységesebb, hanem a színek összemosása bizony felettébb jó szórakozás!
Befejezni nem, csak abbahagyni lehet!


Léhner Csilla

Related Posts with Thumbnails
 
google0b5ce77239ac38b5.html