Az aranyozás művészete

Mielőtt nekiállunk mi is aranyozni, talán érdemes az aranyozás valódi művészetéről többet tudni. A többezer éves technika tapasztalatai jól jönnek majd ma is, amikor a hobbiaranyozásba vágunk bele!

Legkorábbi példákat az arany felhasználásáról az ókori sírokból előkerült tárgyakon, láthatunk, pl. Tutankhamon szarkofágján



Bőségesek arannyal való díszítésben a koronázási és kegyeleti tárgyak, de a bizánci és korakeresztény korban már az ikonfestészet is mutat szép példákat.


Az aranyozás művészete


Az aranyozás a táblafestészet legrégebbi technikáinak egyike.
Nemcsak a tárgy értékét növelte az aranyréteg - az arany a művészetben nem szín volt, hanem isteni jelképként szimbólikus jelentéssel bírt.

Az egyházművészet mellett az aranyozás nagy jelentősségget kapott a pompa művészetében a barokk idején, később a szecesszió korában került ismét előtérbe.



Tárgyak részben vagy egészben való aranyozása mellett kódexek, pergamenek, textíliák díszítésére is használták, az építészetben pedig az arany használata nem csak kiegészítő díszítésül szolgált, hanem része volt a felületképzésnek is.

Eredendően hajszálvékonyra kalapált valódi aranyat használtak aranyozáskor.
Az arany nyújtása is nagy szakértelmet igényelt, de az aranyozás alapozását is sok éven át tanulták a mesteremberek - így vált önálló művészetté.

A kinyújtott aranylapot két külön módszerrel rögzítették a felületre: az egyik a matt, a másik a fényes aranyréteget eredményezte.

Fényes aranyozás:

Az alap gondos előkészítése után poliment réteg(ek)et kapott a felület.
Ez a poliment szolgálta az aranyfüst rögzítését, és egyben a fényesítést is lehetővé tette.
Az erre került aranylapokat rögzítés után nagyon sima és kemény anyaggal (állatfogak, később achátkő) dörzsölni kezdték, a poliment "simítható" anyaga biztosította a fényezhetőséget is, hiszen nem csak az aranylapot, hanem az alatta lévő felületet is simították a fogakkal való átdörzsöléskor.

Az aranyfüst nagyon vékony, ragyogó fénye az alap színétől függött, ezért a poliment színe is meghatározó volt. Melegen ragyogó aranyfényt adott a vörös alap, de használtak sárga polimentet, hideg ragyogáshoz pedig szürkét, később zöldes és kékes alapot is.

Matt aranyozás:

Tartózkodó, ám elegáns aranyfénye lett a mattaranyozott felületnek, különös hatásokat a két technika ötvözésével értek el.
Matt aranyozást két módon is végeztek: egyrészt az előző technika befejezésekor nem polírozták az aranylapot, hanem egy védőréteggel vonták be a füstöt, sokszor matt anyaggal.

Másik módszer az olajaranyozás, amikor a szintén gondosan előkészített, nem nedvszívó felületre került egy Mixtion nevű folyadék, ami felhordás után meghatározott ideig megőrizte ragasztóképességét - tökéletesen rögzítve így a rákerülő aranyfüstöt.

Én nem tanultam évekig eme szép mesterséget, és bár beleástam magam a fellelhető irodalomba, közel sem biztos, hogy a valódi aranyozás művészetét kellően zanzásítottam fentebb!

Ha valakit érdekel bővebben és hitelesebben az aranyozás művészete, olvassa el Korhecz Papp Zsuzsanna tanulmányát az aranyfüstről!

Igazán érdemes!

Léhner Csilla

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts with Thumbnails
 
google0b5ce77239ac38b5.html