Suliszünet - Pentanyár

Azok a gyerekek, akik nem utaztak még el nyaralni, mostanra már biztosan megunták a tévét, DVD-t, a kedvenc játékukat...
Napközben napra nem terelhetjük őket - ilyenkor jön a nyafogás, bár nem tudni, hogy a szülő, vagy a gyerek kezd el elébb nyafogni.

Nekem ilyenkor is résen kell lennem, mert gyerekeim már könnyedén kiszolgálják magukat műhelyemben található alapanyagokból. Régen a sutyiban készített dolgaikat elrejtették előlem, mára ez szerencsére nem így van. Megtanulták, hogy a felnőttek hobbiszereivel játszhatnak, hiszen nem árt nekik, de megígérték, hogy ha kencézni, ragasztani kezdenek bármit is, alátesznek egy napilapot.
Jobb esetben a tegnapit.

Tegnap pl. elsős lányom a barátnőjének, Sárának készített meglepetést. Vitt el mozaik és kavicsragasztót, egy dobozt, és előszedte kagylógyűjteményét (szerintem az minden kisgyereknek van, nem?). Egész délelőtt dolgozott, színét sem láttam!


A pentás kavicsragasztó pont olyan lassan szárad, hogy egy gyerek is tudja ide-oda pakolgatni a felületen a kagylókat, annak megkötése előtt. Mikor a gyermek úgy dönt, most kész, akkor a ragasztós felületre homokot kell csak szórni, esetleg másnap az egészet átlakkozni.

Enikő ezt készítette tegnap, mindenféle segítség nélkül:



A kagylózott doboznak folytatása is van - Sárával most együtt ragasztgatnak kagylókat egy falapra...
...és közben be nem áll a szájuk :)

Ovális MDF



Ez is MDF tálca, csak nem faragott a széle, de hasonlóan kellemes arányokkal bír és nem éppen kis darab.
Paraméterei az ovális tálcának itt olvashatóak.

Ezt a Finmark papírt használtam, a jobb felső sarokban lévő hortenziát vágtam ki.



Itt is alapozással kezdtem, itt is csak egy laza akrilréteget kapott a tálca.





A helyére próbáltam a körbevágott virágot,


majd pasztellkrétás ujjal körbesimogattam az éleit. A fényes felületű papíron nem hagy nyomot a kréta, viszont pont annyira színezi el a nyers fehér hátteret, hogy jól láttam, hova is kerül majd a minta felragasztáskor.



A tálca peremének tövét most is sötétítettem: fekete krétával egyszerűen körbehúztam a perem élét. A pasztellkréta nagyon finom por, önmagában nem röguül a felületre, azt egy felső gyötrő lakkozás elmoshatja. De itt a fekete kréta pont annyira marad meg majd, hogy optikailag ki tudja emelni a perem kezdetét, a kék krétázás meg csak ideiglenes jelülés.
Azért jelöltem ki a papír helyét, hogy a tálcára szánt foltos festegetéssel elő tudjam készíteni a minta környezetét.




Ismét kevertem az akrilfestékeket: fehérhez csepp kéket, és fél csepp feketét tettem, ezzel simogattam körbe a tálca felületét. Most sem a homogén felület elérése volt a cél!
Majd pont úgy, ahogy a szögletes tálca esetén is, hígított fehér akrilba mártottam a szivacsomat és azzal felhőztem össze a tálca felületét. A peremet most nem felhőztem foltosra, ott csak húztam pár fehérebb csíkot a szivaccsak, a perem ívével párhuzamosan.


Itt talán látszik, miért volt jó a kijelölés: a mintától kifele haladva sötétedik a háttér, nem egy tetszőleges alakzatot, hanem pontosan a motívum széleit követve.




Felragasztottam a papírt, majd szintén pasztellkrétával az ujjammal körbemaszatoltam a leveleket zöldes színnel.




Itt sem nagyon lényeges az utószínezés a krétával, ha a lakkozás picit el is mossa, csak erősödik a felhős hatása.


Mostanában rászoktam a matt hatásra - ennek a tálcának az egésze matt befejezőlakkot kapott.




Ezen a papíron még nagyon sok klassz minta van!
Érdemtelenül hanyagoljuk a decoupage papírt, szerintem érdemes jobban átnézni ezeket újra meg újra: biztosan szembejön egy jól felhasználható szép mintarészlet!


Léhner Csilla

La perruque

Már említettem ezt a 48x30 cm-s MDF tálcát, mint régi díszítendő tárgyvágyamat... Abban is biztos voltam, hogy füstfóliával fogom a szélét díszíteni - ritkán jön szembe efféle ornamentika, naná, hogy nem hagyom ki ezt a lehetőséget!


Az előző bejegyzésben leírtak szerint antikolt tálca díszítését folytattam tovább.

Domborminta aranyozásakor - hopp, egy kis kitérő....az aranyozás szó több jelentéssel bír, nem csak az aranyszín felvitelét jelenti hanem maga a technika neve is lett. Ezt az elnevezést használjuk akkor is, amikor ezüst, réz, vagy bármely egyéb színű vékony fémfüsttel díszítünk egy felületet.

...szóval, domborminta aranyozásakor szintén jó hatása van a mélyedések elsötétísének: ezt ugye én már az antikoláskor megtettem, így most csak a füstfóliát kellett a felületre rögzítenem .

Nem túl plötty ecsetet Pentart füstfólia ragasztóba mártottam, de csak kicsit, hogy ne legyen a ragasztótól tocsogós. Ezzel az aligragasztós ecsettel a kiálló dudorokat alaposan átkentem, de a mélyedésekbe most nem erőltettem bele a ragasztót: fémes tárgyakon ott a leglátványosabb a patina, minek oda fém, ha aztán úgyis elfedném?!

Mikor a vékony ragasztóréteg átlátszóra száradt(most 36 fokban ez 5 perc), akkor rásimítottam az ezüst színű füstlapokat, szépen sorban haladva a tálca szélén.
Nem zavart, ha néhol berepedt, hiszen ez nem egy tökéletesnek szánt aranyozás akart lenni, hanem kopottkeretű ezüstös tálca.

Végigrakosgattam az ezüstöt, majd ecsettel belesimítottam a tapadós ragasztóba az ezüstfóliát és lesöpörtem a felesleget a felületről.

A körbeezüstözés után így nézett ki a tálca széle - pont mint egy alufóliás eldobható műanyag tálca, nem?!



aranyozás

Durvábbszőrű ecsettel kisöpörtem a mélyedésekből a fémfóliát, majd az egészet átkentem a sötétbarna (umbra) színű Pentart antikoló pasztával.
Rongyra tettem a pasztát: ahogy simogattam a felületen, a paszta még jobban megült az eleve sötét mélyedésekben. Miután körbemaszatoltam, egy feszes ronggyal csak a dudorok felületét alaposan átdörgöltem. Ennek köszönhetően a felületem ismét fényes lett - persze már korán sem olyan harsány műezüst fényű, mint azelőtt volt.


Itt talán jobban látszik, miről beszélek:


aranyozása felső képen látható a csak ezüsttel bevont nyers felület, alatta pedig az antikolt, már befejezett felület.


A tálca szélén ebben az esetben sem törekedtem az egyenletes felületre, pár helyen kicsit ezüstös lett, néhol kibukkan a fekete alap, néhol pedig a fehér alap. Mindezt a kuszaságot tetéztem azzal, hogy az antikpasztás rongyommal a széleket is áttöröltem.

Végül az ezüstözött tálcaszélt fényes lakkal, magát a tálca kék felületét pedig matt lakkal lekentem.


Itt a teljes "mű":

aranyozás

Nem mondom, hogy szeretném ezen kapni minden nap a reggelimet, azt sem mondom, hogy remek dísze lett lakásunknak, de ha hiszed, ha nem, nagyon régen nem élvezkedtem ekkorát egy tárgy díszítésekor :) Jó volt festeni, jó volt maszatolni, jó volt ezüstözni, majd utómaszatolni...

Amikor ránézek, valami miatt mindig a rizsporos paróka ugrik be.
Kb. ez is annyira valódi :)

Ha módod van rá, próbáld ki a díszítését! Roppant hálás darab, majd meglátod!

Üdv.:
L. Csilla





A faragott szélű tálca

Ismét kapható a faragott szélű MDF tálca.
Nagy kedvencem, régóta szerettem volna már díszíteni.

MDF tálca



Jó a fazonja, arányos, nem éppen kicsi darab. Faragott széle miatt persze egyben gondolkodtató darab is, hiszen nem passzol rá bármiféle minta.

De most nem is mintáztam, hanem csupán a faragott szél kihangsúlyozására törekedtem.

Ha egy ilyesféle domborzatos tárgyat szeretnénk díszíteni, feltétlen érdemes a faragásra jobban odafigyelni - ez a szép forma megérdemli a kihangsúlyozást!

Miközben gyermekeim lubickoltak, a kerti asztalon lefestettem az egész tálcát fehér Pentart akrilfestékkel. Nem szöszöltem, csak nagyjából mázoltam egyszínűre.
A díszes széleket fehér akrilba mártott szivaccsal nyomkodtam össze, egyszerűbb, mint ecsettel bíbelődni a domborzaton.

antikolás



A dögmelegben szinte azonnal megszáradt a fehér festék, így szinte azonnal felvihettem a fekete matt festéket a szélekre. Ez a roppant csúffá tévő fázis azért szükséges, hogy a mélyedések biztosan sötétek legyenek, így jobban kiemelkedik majd a faragás...
míg száradt, bevonszoltam habtestemet a vízbe én is.


antikolás



Teljes száradás után kék, fehér és egy csepp fekete akrilból acélkék akrilfestéket kevertem egy műanyag tányéron. Egy szivacsdarabot a festékbe nyomtam, majd a felesleget egy Blikken lenyomkodtam róla - az aligfestékes szivacsommal szépen átsimogattam az egész tálcát.

Itt már nem nyomkodtam precízen a szivacsomat a minta mélyedésébe, nehogy teljesen lefedjem a feketeséget.

Miután az egész tálcám kék lett, fehér festéket locsoltam a tányéromra és egy kis vízzel felhígítottam a festéket, hogy az lazúrosabb hatású legyen.
Szivaccsal a fehér festéket is felnyomkodtam a felületre - most is figyeltem arra, hogy ne legyen soha sok festék a szivacson!

Ha sűrűhabú mosogatós szivacskockát használsz, akkor annak lenyomata nagyon szabályos lesz. Én itt tengeri szivaccsal dolgoztam, az kellően szabálytalan lenyomatot eredményez.
Nem olcsó dolog - ha nincs, helyette megfelel a nagy, autómosó szivacsból kitépett (nem vágott!) szivacsdarab is .


antikolás



A hígított fehér akrilba nyomott szivacsommal áthúztam a tálca díszes szélét is, nem túl szabályosan.

A sötét mélyedés, a világosabb acélkék festék, majd a halványfehér éppenhogy látszódó árnyalás kiemelte a tálca szép faragott szélét.

Nemcsak kiemeltem így, hanem egyben antikolt hatásúvá is tettem a tálcámat: ott sötétebb a faragás, ahol egy valóan régi tálcán idővel valóban megülne a szutyok.


antikolás




Ugyan nem kapott mintát, de ez a tálca ebben a fázisban is megállja a helyét - készítése nem bonyolult, ráadásul nagyon élvezetes foglalkozás...
megéri kipróbálni!

Léhner Csilla

Fellógatott képek - repesztés háromszor

További tornyozáshoz pont kapóra jött ez a hármas felakasztható képkeret, hiszen a tányérozáskor használt papíron is van egy kicsike torony, és egy másik nyári papíron is leltem pont ekkora méretben két világítótornyot.


Itt van a két felhasznált papír:




A képkeretekből kiszedtem az üveget (nem szeretem), lefestettem a hátlapot fehér akrilfestékkel, majd száradás után a falapra felragasztottam a kis tornyokat. Nem teljesen fedte le a papír a rendelkezésre álló területet, ezért ott, ahol lyuk volt, kiegészítettem egy kis körbemaszatolással a képecskémet, majd az egészet lekentem mégegyszer decoupage ragasztólakkal.

VIGYÁZZ! 1, Úgy dolgozz a hátlapra, hogy a képkeret felrakásakor ne tűnjön el a torony csúcsa - nézd meg a minta felragasztása előtt, hogy kb. mennyit takar majd a kép kerete!

VIGYÁZZ! 2., Nem csak ennél a képnél, de sok más "égbolt" kiegészítő festésénél sem a kék szín a domináns, hanem a halványlila! Előfordul, hogy ezt az apróságot csak akkor vesszük észre, amikor rutinból kékkel nekiestünk a pótlandó felületnek!

Körbefestegetés után ezt az eredményt kaptam:

dekupázs és akrilfesték

Képkeretek repesztése:

Az összes fa képkeret Pentart sötétkék akrilfesték réteget kapott elsőre.
Mikor ez megszáradt, akkor egyfázisú repesztőlakkot (szintén Pentart) kentem fel a kék akrilfestékre.
Eddig egyezett a megmunkálás menete, innen mindhárom képet másképp fejeztem be, így a repesztés is más végeredményt hozott.

1., képkeret - repesztés ecsettel felhordott akrilfestékkel


repesztés, repesztőlakk

Itt a fehér színű akrilfestéket a kerettel párhuzamos ecsetvonásokkal vittem fel a felületre, így a repedés rajzlata is párhuzamosan fut a kerettel, a repedések egymáshoz képest is párhuzamos rajzolatúak. Kábé azonos rétegvastagságú festék került mindenhova.


2. képkeret - repesztés szivaccsal felhordott akrilfestékkel




Itt a fehér akrilfestéket szivaccsal nyomkodtam fel a felületre szépen sorban haladva végig a kereten. A szivacsomat bemártottam a festékbe, majd a nagyját egy napilapra nyomkodtam, csak aztán vittem a felületre a festéket vele.
Itt a repesztés rajzolata kevésbé szabályos, mint az ecsetes felhordásnál és a repedések egymáshoz képest sem futnak párhuzamosan. Ezt a felhordási módot javaslom annak, aki nem mer elsőre ecsettel nekikezdeni a repesztésnek. Itt természetes a foltosság, és a már repedésnek indult akrilréteget sem toljuk odébb, ha véletlen ismét rámegyünk a felületre.
de ne húzkodjuk a felületen a szivacsot, csak "nyomdázzunk" vele!


3. képkeret - repesztés különböző vastagságú festékrétegekkel





Néhol csak éppenhogy volt festékes az ecsetem, mikor a keretre mentem vele. Ha ennél a képkeretnél mindegy is, milyen a repedés, de egy komolyabb, valóban antikolt hatású tárgy esetén szerintem ez az a repesztés, ami megfelelő színeket alkalmazva valóban antik hatást mutat inkább, mint műrepesztést.
Ahol vastagabb a festék, nagyobb lett a repedés, ahol vékonyabb, ott kisebb, de van, ahova olyan kevés akrilfesték került, hogy áttetszik az alsó szín és repedés nem is jelentős. Esetleges - mint ahogy a valóságban is nyilván az egy napszítta festék berepedezése.

Persze a három repesztés egymás mellett mutatja meg a valós eltérésüket igazán:



A három képkeret készen pedig így néz ki:



Noha ezek sem éppen bonyolult részei a decoupage technikának, efféle egyszerű, ám mutatós darabok készítésekor élesben is kipróbálhatjuk a különböző repesztéseket. Ha másra nem, erre mindenképpen jók ezek az apró vackok...


Jó próbálkozást!


Léhner Csilla

Világítótorony


...ugyan nem vagyok vízmán', de a tengeres-kagylós-hajóköteles stílus mindig nagy kedvencem volt...
Dekupázs technikában ennek a stílusnak a feldolgozása nem nagy ördöngősség - aki szereti , az felnyal-és-kész módszerrel gyorsan készíthet magának tengerparti hangulatra emlékeztető tárgyakat.

Itt a legelső példa, ebből a papírból:

dekupázs papír

Nem tettem mást, mint a felső nagy kép egy részletét felnyaltam egy téglalap alakú üvegtányérra.
A "munka" menete pontosan:

  1. üvegfelület megtisztítása
  2. decoupage ragasztólakkal a felület lekenése ragasztólakkal
  3. a nagyjából körbevágott papír felsimítása, majd
  4. a felragasztott papírfelületének alapos lekenése
  5. száradás után egy, vagy két rétegben fehér akrilfestékkel való lefestése


Ezt a nagy tányért használtam alapnak


Ötperces recept - az eredmény is az persze, de egy nyári teraszos laza reggeli esetén mégis hozhat egy kis tengeres hangulatot az asztalunkra.






Üdv.:
Léhner Csilla

Related Posts with Thumbnails
 
google0b5ce77239ac38b5.html