Ismét kapható a faragott szélű MDF tálca.
Nagy kedvencem, régóta szerettem volna már díszíteni.
Nagy kedvencem, régóta szerettem volna már díszíteni.
Jó a fazonja, arányos, nem éppen kicsi darab. Faragott széle miatt persze egyben gondolkodtató darab is, hiszen nem passzol rá bármiféle minta.
De most nem is mintáztam, hanem csupán a faragott szél kihangsúlyozására törekedtem.
Ha egy ilyesféle domborzatos tárgyat szeretnénk díszíteni, feltétlen érdemes a faragásra jobban odafigyelni - ez a szép forma megérdemli a kihangsúlyozást!
Miközben gyermekeim lubickoltak, a kerti asztalon lefestettem az egész tálcát fehér Pentart akrilfestékkel. Nem szöszöltem, csak nagyjából mázoltam egyszínűre.
A díszes széleket fehér akrilba mártott szivaccsal nyomkodtam össze, egyszerűbb, mint ecsettel bíbelődni a domborzaton.
A dögmelegben szinte azonnal megszáradt a fehér festék, így szinte azonnal felvihettem a fekete matt festéket a szélekre. Ez a roppant csúffá tévő fázis azért szükséges, hogy a mélyedések biztosan sötétek legyenek, így jobban kiemelkedik majd a faragás...
míg száradt, bevonszoltam habtestemet a vízbe én is.
Teljes száradás után kék, fehér és egy csepp fekete akrilból acélkék akrilfestéket kevertem egy műanyag tányéron. Egy szivacsdarabot a festékbe nyomtam, majd a felesleget egy Blikken lenyomkodtam róla - az aligfestékes szivacsommal szépen átsimogattam az egész tálcát.
Itt már nem nyomkodtam precízen a szivacsomat a minta mélyedésébe, nehogy teljesen lefedjem a feketeséget.
Miután az egész tálcám kék lett, fehér festéket locsoltam a tányéromra és egy kis vízzel felhígítottam a festéket, hogy az lazúrosabb hatású legyen.
Szivaccsal a fehér festéket is felnyomkodtam a felületre - most is figyeltem arra, hogy ne legyen soha sok festék a szivacson!
Ha sűrűhabú mosogatós szivacskockát használsz, akkor annak lenyomata nagyon szabályos lesz. Én itt tengeri szivaccsal dolgoztam, az kellően szabálytalan lenyomatot eredményez.
Nem olcsó dolog - ha nincs, helyette megfelel a nagy, autómosó szivacsból kitépett (nem vágott!) szivacsdarab is .
A hígított fehér akrilba nyomott szivacsommal áthúztam a tálca díszes szélét is, nem túl szabályosan.
A sötét mélyedés, a világosabb acélkék festék, majd a halványfehér éppenhogy látszódó árnyalás kiemelte a tálca szép faragott szélét.
Nemcsak kiemeltem így, hanem egyben antikolt hatásúvá is tettem a tálcámat: ott sötétebb a faragás, ahol egy valóan régi tálcán idővel valóban megülne a szutyok.
Ugyan nem kapott mintát, de ez a tálca ebben a fázisban is megállja a helyét - készítése nem bonyolult, ráadásul nagyon élvezetes foglalkozás...
megéri kipróbálni!
Léhner Csilla
bejegyzés
0 hsz:
Megjegyzés küldése