La perruque

Már említettem ezt a 48x30 cm-s MDF tálcát, mint régi díszítendő tárgyvágyamat... Abban is biztos voltam, hogy füstfóliával fogom a szélét díszíteni - ritkán jön szembe efféle ornamentika, naná, hogy nem hagyom ki ezt a lehetőséget!


Az előző bejegyzésben leírtak szerint antikolt tálca díszítését folytattam tovább.

Domborminta aranyozásakor - hopp, egy kis kitérő....az aranyozás szó több jelentéssel bír, nem csak az aranyszín felvitelét jelenti hanem maga a technika neve is lett. Ezt az elnevezést használjuk akkor is, amikor ezüst, réz, vagy bármely egyéb színű vékony fémfüsttel díszítünk egy felületet.

...szóval, domborminta aranyozásakor szintén jó hatása van a mélyedések elsötétísének: ezt ugye én már az antikoláskor megtettem, így most csak a füstfóliát kellett a felületre rögzítenem .

Nem túl plötty ecsetet Pentart füstfólia ragasztóba mártottam, de csak kicsit, hogy ne legyen a ragasztótól tocsogós. Ezzel az aligragasztós ecsettel a kiálló dudorokat alaposan átkentem, de a mélyedésekbe most nem erőltettem bele a ragasztót: fémes tárgyakon ott a leglátványosabb a patina, minek oda fém, ha aztán úgyis elfedném?!

Mikor a vékony ragasztóréteg átlátszóra száradt(most 36 fokban ez 5 perc), akkor rásimítottam az ezüst színű füstlapokat, szépen sorban haladva a tálca szélén.
Nem zavart, ha néhol berepedt, hiszen ez nem egy tökéletesnek szánt aranyozás akart lenni, hanem kopottkeretű ezüstös tálca.

Végigrakosgattam az ezüstöt, majd ecsettel belesimítottam a tapadós ragasztóba az ezüstfóliát és lesöpörtem a felesleget a felületről.

A körbeezüstözés után így nézett ki a tálca széle - pont mint egy alufóliás eldobható műanyag tálca, nem?!



aranyozás

Durvábbszőrű ecsettel kisöpörtem a mélyedésekből a fémfóliát, majd az egészet átkentem a sötétbarna (umbra) színű Pentart antikoló pasztával.
Rongyra tettem a pasztát: ahogy simogattam a felületen, a paszta még jobban megült az eleve sötét mélyedésekben. Miután körbemaszatoltam, egy feszes ronggyal csak a dudorok felületét alaposan átdörgöltem. Ennek köszönhetően a felületem ismét fényes lett - persze már korán sem olyan harsány műezüst fényű, mint azelőtt volt.


Itt talán jobban látszik, miről beszélek:


aranyozása felső képen látható a csak ezüsttel bevont nyers felület, alatta pedig az antikolt, már befejezett felület.


A tálca szélén ebben az esetben sem törekedtem az egyenletes felületre, pár helyen kicsit ezüstös lett, néhol kibukkan a fekete alap, néhol pedig a fehér alap. Mindezt a kuszaságot tetéztem azzal, hogy az antikpasztás rongyommal a széleket is áttöröltem.

Végül az ezüstözött tálcaszélt fényes lakkal, magát a tálca kék felületét pedig matt lakkal lekentem.


Itt a teljes "mű":

aranyozás

Nem mondom, hogy szeretném ezen kapni minden nap a reggelimet, azt sem mondom, hogy remek dísze lett lakásunknak, de ha hiszed, ha nem, nagyon régen nem élvezkedtem ekkorát egy tárgy díszítésekor :) Jó volt festeni, jó volt maszatolni, jó volt ezüstözni, majd utómaszatolni...

Amikor ránézek, valami miatt mindig a rizsporos paróka ugrik be.
Kb. ez is annyira valódi :)

Ha módod van rá, próbáld ki a díszítését! Roppant hálás darab, majd meglátod!

Üdv.:
L. Csilla





Nincsenek megjegyzések:

Related Posts with Thumbnails
 
google0b5ce77239ac38b5.html