Szutykos lábú angyalka

Ha késve is, de ahogy ígértem: apránként bemutatom a katalógusba készült tárgyak készítését.

Itt az első, egy nem kicsit giccses angyalka.

Hasonlóan fehéren kerültek hozzám:

antikolás



Antikolással egy hasonló fehér tárgynál nem csak régies hangulatot kapunk, hanem a maszatolás kiemeli a "szobor" apróbb részleteit is.

Az egyetlen fontos dolog talán a felület megvizsgálása: ha porózus, lyukacsos, kőszerű a felület, óvatosan essünk neki, mert a felületre kent antikolót nem tudjuk majd visszaszedni, hiszen az könnyen be is ivódhat a felületbe!
Ebben az esetben érdemes az egész felületet lelakkozni árnyalás előtt.

Az én angyalkám a kerámiához hasonló anyagból készült, mázatlan, de nem nedvszívó, így szépen vissza lehet törölni a felületéről az antikoló pasztát.

antikolás



Az efféle antikolás nem több, mint egy jó móka: semmiféle nagy rákészülést nem igényel. Szükséges két rongydarab, egy vékonyabb ecsetecset, antikoló paszta, és szükséges még a paszta oldószere is. Én terpentinnel dolgoztam.

A kisebb résekbe mélyedésekbe ecsettel tunkoltam bele a pasztát, a nagyobb felületen pedig az egyik ronggyal oszlattam szét a randa barna kenőcsöt. Ha világosabb barnítás a vágyunk, akkor bőségesen terpentinezett rongyra tegyünk nagyon kevés pasztát, és azzal törölgessük a tárgyat.

antikolás



Tehát kenegetni kezdtem a felületet, majd visszatöröltem a paszta nagy részét. Talán kicsit könnyebb a dolgunk akkor, ha részletenként felhordás után vissza is törölgetjük a pasztát: ha nem szárad rá, akkor könnyebb a visszaszedése.
Kicsit macerás volt a szűk résekbe tömni az antikolót, de egy olyan ecsettel dolgoztam, amit később már nem akartam rendeltetésszerűen használni. Ez a művelet ugyanis megöli az ecsetet.

Mikor egy részletet bekentem, a "felhordós" rongyom tiszta sarkával töröltem vissza, a másik sarkát pedig terpentinbe lógattam. Azért kell, azért jó két rongy, mert amikor az egész készen van, akkor a tisztán maradt rongyunkkal érdemes átsuvickolni az egészet. Noés ha a munka közben "megtelik" az egyik rongy, biztosan nehéz szutykos kézzel hirtelen tisztát kerítenünk...

Ha az antikoló felhordása és visszatörlése után sötétnek találod a tárgyat, akkor bőven terpentinezett ronggyal (terpentinbe mártott ecsettel) töröld vissza a barnított felületet.
Érdemes játszani az antikolóval: nem kell mindenhonnan az alapig visszaszedni a pasztát, mert a barna különböző árnyalatai jól mutatnak az eltérő felületen.

Amikor azt gondolod, hogy készen vagy, fordítsd felre az angyalt - biztosan akadni fog még világító hófehér felület!

Az antikolóak kell pár nap, míg teljesen kiszárad és nem lesz ragadós a felület. De annyira kiszárad, hogy nem szükséges a felület lelakkozása.

antikolás



Ha angyalkát antikolsz, érdemes az arcra kicsit több időt fordítani: egy hanyagul fenthagyott pasztaréteg horrorisztikus szemet ad, és a túúúl maszatos nózi is félreérthető lesz.
Arcot tehát mértékkel!

Az efféle antikolást (felhordás-visszatörlés) tudod alkalmazni minden hasonló felületen, de akár egy doboz öregbítésénél is! Egy izgalmas fazonú fadoboz esetén a lakkozás utáni antikolás sokszor látványosabb hatást ad, mint bármi más díszítés.

A terpentin nem egy emberbarát anyag, érdemes szellőztetni, és nem érdemes dohányozni munka közben. A használt rongyokat elvben ki kellene szárítani és csak aztán szabadna a szemetesbe dobni, mert begyulladhat! Én kis fecniket szoktam csak használni, azokat ki szoktam tenni a kerbe használat után egy befőttesüvegbe.

Az angyalkáról ennyit - a folytatásban hamarosan jönnek a katalógus repesztett tárgyai!

Üdv.:
Léhner Csilla

Related Posts with Thumbnails
 
google0b5ce77239ac38b5.html